Kemény János: Ítéletidő 1938 Eredeti első kiadás, papírkötéses Erdélyi Szépmíves Céh könyv.

4.000 Ft

Termékleírás az alábbiakban.

Availability: 1 készleten

Antikvár könyv. Minerva irodalmi és nyomdai műintézet Rt. Kolozsvár. 218 oldal. Az Erdélyi Szépmíves Céh 122. kiadványa XI. sorozatának 1-2 számú könyve. Ritka, gyűjtői darab.

“Kemény János jól ismeri a Havas természetét, a jó vadásznak minden mozdulatra kiterjedő figyelmével tartja számon rejtelmes életét. Ezért a Havasról valószerűbben beszél, mint például Nyirő, akit képzeletének ellenállhatatlan sodra a romantika felé ragad, de havas-roman­tikája bűvöletéből nem tudunk szaba­dulni, olyan nagy az elhitető ereje. Gon­doljunk csak az Uz Bencének arra a helyére, ahol a vadpáva (fajdkakas) dör­gését írja le: a madárszerelem kábulatá- nak leírása magával ragadja az embert, a hűvös kora-hajnalt is átizzítja a ma­dár kicsi testéből kicsapó szerelemtűz, s vele együtt minden körötte élő e tűzben ég. Szándékosan utalok erre a helyre, mert ezt a dürgést Kemény is megírta. S ennek a leírásnak mozgalmassága, életszerűsége kap meg. A minden cicoma nélküli nyelv hűséges tolmácsa a sze­münk előtt kifejlődő s a célja felé ro­hanó drámának. Ebben a vadászélményszerű s a valóság keretei között tartott leírásban mégis mennyi a drámai fe­szültség, milyen hatalmas erővel sodró­dik figyelmünk addig a pontig, amíg a vadász fegyvere lángot vet és „a két ve­rekedő kakas közül az öregebbik magasba szökken… majd földhöz veri magát s csőrét beletúrja a hóba. Egyet-kettőt verdes még… aztán elcsendesül…“ Nyirőnél a kép uralkodó eleme a szín, Ke­ménynél a mozgás.
Azt mondottam fennebb, hogy engemet Kemény János könyvéből első sorban a hangulatképek, leírások érdekelnek. S ezt újra vallom. Pedig nem ügyetlenül köti a történetek csomóit sem. A Cigányok drámai feszültsége meglep. Tartalom és forma hibátlan egységet ad. Ballada prózában, a szegényes cigány-környezet­nek s a tőlünk sokban idegen cigányléleknek nehány vonással is biztosan sej­tető rajzával. Történeteinek alakjai sok­féle nemzetségből kerülnek ki. Vannak közöttük magyarok, románok, tótok, ru­tének, zsidók, cigányok: a Havas szerel­mesei, mint az öreg Lup Styefán, Bágye Andrej, Bágye Arszintye. Ez utóbbinak, a nagyon öreg Arszintyének alakja a szemünk előtt nő legendássá, mesebeli vadásszá a germán mitológia bolygó vadászának szelidebb változatú erdélyi tár­saként.
A vadászszenvedély s az erdőkiterme­lés ipara igen sok völgyi embert vonz fel a Havasra. Ezeknek egy része semmi­képpen sem érzi otthon magát ebben a tiszta, magaslati levegőben, életük itt valamiképen megtörik s vagy jobbra, vagy balra fordul. Harmat Manó pél­dául, a falusi fűszeres zsidó fia, fatelepi kis tisztviselő, új Don Quijote, az erdélyi álomlovag, egy borzalmas tűzvész hatása alatt ébred arra, hogy nem élhetünk csu­pán álmainknak, embertársainkkal is tö­rődnünk kell. Mikor erre rádöbben, őr­jöngve kiáltja be a Havasba a megmentő szót: „Emberek!… Emberek!… Emberek!…“ A Havasból elszármazott Bosan Petrutnem fogadja vissza a szülőföldje. Sze­gény Petra csalódottan tér vissza a vá­rosba s gyermek- és ifjúkora emléke képen bevet útitáskájába egynéhány üveggyöngyöt, melyeket egy fiatal pa­rasztleány nyakáról tépett le. Margit, az üzemi másodkönyvelő felesége is hir­telen megöregszik a Havason, s mikor rádöbben erre, kétségbeesésében egy hű­vös reggelen bekopogtat gáláns, régidivatú udvarlójának, Marosi főerdésznek az ablakán, asszonyi büszkesége egy­szerre ronggyá romlik. Miska, a szerel­mében csalódott öreg vadőr, egy ócska hajtányon rohan a halálba, amikor már úgy érzi, hogy a tőle elrablott kései sze­relmet nem pótolhatja a Havas.
Szép hangulatképeket, nemes elgondo­lásé rajzokat kapunk Kemény János könyvében, melyek maradandó értékűeknek látszanak. A kötet a Szépmíves Céh jó könyvei közé tartozik. FINTA GERŐ”

Bővebb információ: https://www.kemenyinfo.hu

 

Érdekelhetnek még…