Gyallay Domokos: A hegyek beszélik című könyve Ritka szép állapotban

800 Ft

1926-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, alapítója az Erdélyi Helikonnak és résztvevője a marosvécsi írótalálkozónak.
Kiadó: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1940
Kötés típusa: Varrott papírkötés
Oldalszám: 63 oldal
Méret: 17 cm x 12 cm

Részlet a könyvből:      Az aranykehely.
Egy napon – tavaszelő vidám pillantású délutánján – éltes falusi ember keresett föl a szerkesztőségben.
Megnevezte magát: Sós Benedeknek hívják, a mezőségi mocsarak vidékén szolgál egy birtokosnál. Nem kétkéz mezei munkás, hol cséplőgéppel jár, mint etető, hol a malom körül foglalatoskodik, min a zsákok felírója.
Rekedten beszélt, köhögő rohamokkal küszködött…

 

TARTALOM

Az aranykehely 3
Hajdú Pál sikeresen vizsgázik 12
Szegény ember dicsősége 19
Módja van a harangozásnak 28
Csergő hitet tesz 41
Gondjaim egy kard miatt 54

Eredeti neve: Gyallay Pap Domokos, de írói neve 1912-ig: Pap Domokos volt. 1880. augusztus 4-én a székelyföldi Bencéden született (Udvarhely vármegye).
A székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius iskolában tanult, majd a kolozsvári egyetemen szerzett tanári diplomát. Tanárként először 1905-től a tordai unitárius algimnáziumban, majd annak megszűnése után, 1908-tól 1914-ig az ottani állami főgimnáziumban tanított.
1907-től titkára volt a Tordai Székely Társaságnak és az Erdélyi Kárpát-egyesület tordai fiókjának. Már ebben az időben megjelentek írásai a tordai Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilap-ban és az Aranyosvidékben.
1906-tól 1909-ig az Aranyosvidék felelős szerkesztője, 1912-től a Közművelődési Ház történelmi részlegének vezetője volt.
1909-ben megnősült.
Gyakorló tanári évei után bevonult és az I. világháborúban (1914-1917) tisztként szolgált. A háborúban szerzett sebesüléséért vitézségi éremmel tüntették ki.
1917-ben tagjává választotta az Erdélyi Irodalmi Társaság.
1919-től 1923-ig a Dávid Ferenc Egylet főtitkára.
1920-tól a kolozsvári unitárius kollégium tanára, az Unitárius Irodalmi Társaság tagja.
1921-től Kolozsvárott újságíróként dolgozott, majd néhány évig tanított is.
1921- től a Magyar Nép című lap főszerkesztője, s szerkesztette A Magyar Nép Könyvtára sorozatot.
1922-1927 között az Unitárius Közlöny szerkesztője.
1925-től 1930-ig a Pásztortűz című lap főszerkesztője.
1926-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, alapítója az Erdélyi Helikonnak és résztvevője a marosvécsi írótalálkozónak.
1927-ben lemondott tanári állásáról és a Magyar Nép című lapot szerkesztette.
1930-tól tagja a Kisfaludy Társaságnak, megindítója a Népkönyvtár akciónak, tagja a Pen Clubnak.
1934-től tagja a Petőfi Társaságnak.
1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.
1942-ig főszerkesztője volt a Szebb Jövőt című lapnak.
1942-től Budapesten a Zrínyi Miklós Gimnázium tanára.
1944-ben nyugalomba vonult, és tanügyi főtanácsos, valamint címzetes gimnáziumi igazgató címet kapott.

Availability: 1 készleten

Kemény Endre adománya

Érdekelhetnek még…